Szóval… először a kötelező körök: csapnivaló, fárasztó, idegesítő és eredményes volt a nap.
A lényeg: már megint olvasok (én szerencsétlen értelmiségi, mire nem vetemedem) és könnyed eleganciával átsiklottam az EB rendezési kudarcunkon (nem hinném, hogy most épp erre a csapnivaló magyar focira kellene milliárdokat költeni az adónkból) és rögtön megtaláltam a nap cikkét: az NBH is állásbörzéken toboroz. Ahhoz már hozzászoktam, hogy szerződéses katonát lehet így szerezni, de azért az ügynökösködés némileg komolyabb témának hat. Aztán nem hagyott nyugodni a dolog és elolvastam a NBH oldalán a felvételi menetet. Rögtön ki is derült, hogy én lennék a lehető legalkalmatlanabb jelölt. 
Persze, ez nem lepett meg túlságosan, már csak némileg “megöregedett” fizikai állapotomra való tekintettel. (Na ez volt a mackósság eufémisztikus ekvivalense.)
Szóval a “james bond” nosztalgia után, jobb, ha megmarad az ember lelkes civilnek.
