tárgytalan

Az utóbbi időben alig írok. Talán egy kissé el is tompultam agyilag… a munkahelyen eléggé le szoktak mostanában fárasztani, estére már nem jut kreativitás.

Túl vagyunk az elbocsátásokon, telephely bezáráson… Aki megmaradt, az sem örülhet … sz@r a pénzügyi helyzet. Nagyon. Hogy mi lesz a folytatás, azt nem lehet tudni…. valahogy talán átvészeljük. Vagy mehetünk az utcára.

És annyi idegeskedés után, ma azon kaptam magam, hogy megint a római repülő járatokat nézem, meg a szállás költségeit… Megint el akarok menni egy hétre kikapcsolódni. Két éve voltam utoljára és akkor nagyon jó volt. Reggeltől estig járni az utcákat, fotózni, meg élvezni az éltetet… A kedvenc városom.

Persze, majdnem a bilibe ér a kezem, mert anyagilag nagyon le vagyok égve… és egy ilyen utazáshoz legalább 150 kellene… meg némi tartalék. És ez nehezen jön össze mostanság. Kezdek én is nullszaldós életet élni: örülök, ha 10-20 ezer megmarad egy hónap után. (Hogy lesz ebből utazás, új autó, meg némi tartalék, azt nagyon nem tudom.) Az az igazság, hogy máshoz szoktam… de az eléggé meg nem vethető pártunk és kormányunk tett róla, hogy erre a szintre süllyedjek.

De inkább nem panaszkodom… Nem sok értelme lenne. A számláimat még ki tudom fizetni, ennivalóra még futja, lakásom is van… szóval a vég még igen messze van ilyen szempontból. Az igényeimet meg jól visszafogom. Nem halok bele.

Bár…. a belga nagyon hiányzik. Nagyon sokat jártunk oda, meg egész jó hely… a kaja is kitűnő… Már egy fél éve nem jártam ott. És esély sincs rá.