Tele a hócipő

Valahol ott kezdődött, hogy kivettem egy hét szabadságot. És valahogy idekeveredett ez a 40 fokos izé, amit időjárásnak nehezen lehet nevezni. Így most “jól” beszorultam a lakásba, megy a légkondi ezerrel… így talán el lehet viselni. Persze a villanyszámlát megbecsülni nem nagyon merem. (Kb napi 300-500-zal költök többet emiatt.)

Amikor az ember pedig kezd megbékélni a helyzettel, akkor az igen “tisztelt” net szolgáltató mondja be az unalmast. Ebben a hónapban már vagy harmadszor. Órákig nem megy a net, pont akkor, amikor dolgoznék is rajta. Mikor felhívtam őket, akkor először a rossz számot hívtam mesével kezdték, végül a fogalmunk sincs felkiálltással fejezték be… És én, marha, egy  évre írtam alá.

A probléma igazán ott van, hogy telefon vonalam nincs, ADSL-re váltáshoz viszont az kellene. Ha ezt is beleszámoljuk, akkor már anygilag necces a váltás. Szóval, nem tudok igazán okos lenni. (A Pantelt néztem még ki, ami nagyon megérné. Viszont ők nem szolgáltatnak itt. Ilyen az én szerencsém.)

Aztán mindennek a tetejébe még a sorozatelvonási tünetek is kínoznak. Annyira kevés nézhető van manapság, hogy jó, ha hetente 1-2 napra jut belőlük.

Persze, minden rosszban van jó is: a nagy netínség idején találtam nyitot hotspot-ot a házban.