Függetlenül attól, hogy folyamatosan cseszem el az életemet (ld. egyel lejjebb), azért némi pótcselekvést azért még mutatok… Bár rettentően ellenáltam, ma mégis csak belenéztem a “Mamma Mia” című borzalomba. Én jól elvagyok az Abbával, de amit itt musical, meg film címén műveltek a zenével… fogalmazzunk úgy, hogy egy vödör sz@r tejszínhabbal. Ritkán lehet ilyet látni… ennyire elszarni valamit már művészet. Kezdve onnan, hogy egy füle-farka-sincs “történetre” mint valami próbababára erőszakolják rá a zenét. Az igen tisztelt színész hölgyek és urak meg igazából semennyire sem tudják ezeket a számokat elénekelni. Brosnan hangja pl. úgy hatott ebben izében mint valami kicsorbult reszelő… A többiek sem voltak sokkal jobbak. A helyszín kiválasztása… na az is ízlésficamról tanúskodik. Görögország kb úgy kerülhetett a képbe, mint Pilátus a Credo-ba.
Miért nem lehetett meghagyni az Abbát annak, ami volt? Eredetiben kellemes és hallgatható zene. Így feldolgozva… hányhatnékom van tőle.
