Túl az élet felén, magányosan, elvesztegetett évekkel, néhány hiábavaló és egy elvesztett szerelemmel… Bár sokszor érzem az ellenkezőjét, mégis maradt mondandóm: a világról, magamról és mindenről, ami a kettő között ragadt. Lehet, néha kissé kesernyésre sikerednek a megjegyzéseim… de, mivel ez maximum széljegyzet marad a lényeg mellett, nem is olyan nagy baj.
De a lényeg: “…νυνὶ δὲ μένει πίστις, ἐλπίς, ἀγάπη, τὰ τρία ταῦτα: μείζων δὲ τούτων ἡ ἀγάπη.”
