Ma kissé berágtam… Szerencsére csak a blogom tárhelyére. Szép is, jó is, gyors is…. csak épp mindig az a pici darab kellene, ami épp nincs. Most épp flash video beillesztés. Az viszont már pénzes. Finomat fogalmazva, nem szánnék pénzt egy alig olvasott blogra.

Szóval egyelőre költözködés. Ha nem jön be az új hely, majd megint váltok. (Most is csak 2 órám ment rá )

Az új cím: http://36th.netne.net

Nem hittem volna, de tegnap estére szinte mindent megcsináltam, ami a programban volt. Ma és holnap pihenés ezerrel. És már szerdán mennem kell haza… Ez nem épp a vágyaim netovábbja, de otthon is félbehagytam múlt héten pár dolgot, legalább arra is lesz időm.

A második szabad hetemet kezdem…. és fáradtabb vagyok, mint amikor elkezdtem. Ez nem is zavarna túlságosan, csak …. Hoztam magammal egy rakat filmet, sorozatot, hogy majd jól megnézem esténként. Na ebből nem sok lett, alig várom, hogy mikor jutok vízszintbe.

Ettől eltekintve nem panaszkodom: az idő jó és nem unatkozom. Ennél több nem kell. (Bár lehet, hogy rövidítenem kell és hamarabb haza kell mennem. Majd eldől.)

Régen nem írtam egy sorte sem… Valahogy minden nap estére elfogyott bennem az elhatározás, akkorra már csak békésen nézek ki a fejemből és legfőbb vágyam egy kiadós alvás.

Most viszont alaposan “el vagyok utazva”. Nem túl messzire, de ahhoz elég, hogy ne az irodám és az ott eltőltött 8 keserves óra határozza meg a napjaim alaphangulatát. Bár annyira nem is keserves az a 8 óra. Hozzászoktam.

Most két hétig napi 10 órát lehetek kint, nem kell óránként megnéznem a levelezésemet, nem veszem fel a telefonomat és a legnagyobb problémám csak annyi, hogy megfelelő magasságúra vágtam-e a füvet. És meg kell, hogy mondjam, hogy élvezem.

Ismét sikerült. Összekapartam makgamnak egy 4 napos hétvégét a rengeteg csúsztatásból. Rám is fért már. Nem amiatt, hogy halálra melóztam volna magamat az elmúlt két hétben…. inkább lelkileg. Elegem lett nagyon az irodai hangulatból: úgy néz ki, megint jöhet az állásféltő korszak. Elég bizonytalanul állunk… (A legidegesítőbb az, hogy ha elküldenek, ebben a helyzetben esélyünk sincs új munkahelyre.)

Vettem egy nagy levegőt és nem a megszokott helyen ünneplem a húsvétot… illetve a nagyhetet. A városban van jópár templom, de én egy kis kápolnát szemeltem ki. Nem kellett csalódnom…. már-már családias volt az ünneplés. Csak ma estére lett tömeg, ami egy picit kiábrándító: nem csak a finálé a fontos. (Sőt!) De nem sokat bosszankodtam ezen, inkább ünnepeltem. Ma estére még egy családi vacsora is be van tervezve… éjfél előtt biztos nem kerülök ágyba.

Reggeltől estig csak rohanás…. Ráadásul az irodát is egyedül viszem jópár napig. És a hangulat… egy temetőben is vidámabb lenne. Mindenki félti az állását, meg a fizetését. Szóval nem épp a legjobb bejárni mostanság.

És írni sincs túl sok időm. Vagyis inkább semennyi sem. Ehhez összeszedettség kellene, ami nem nagyon akar összejönni. Majd egyszer…. valamikor.

Igaz, nem ez volt az első gondolatom… de ez régebbi műfaj, szóval üsse kő… jöjjön egy tanka. A szerző Saigyou (1118～1190).

Mennyi lehettem akkor? Talán 27 vagy 28? Akkor tettem le képletesen a tollat. Nem írtam tovább, mert képtelen voltam… mert a lényeg egyszerűen elérhetetlennek tűnt. Nem mintha ma könnyebb lenne a dolog… de ma erőlködés nélkül – mintha tényleg csak 2 hét telt volna el azóta – leültem írni. Nem sokat… csak éppen pár sort.

Ilyen az élet, mondhatnám. És még tapasztalatom is van benne: máskor is kimaradt már pár év. Csak most már egyre kevesebb van hátra… és luxusnak tűnik a pazarlás.